Nyitás ≠ nyitás
A nyílt tudomány formái, lehetőségei és hátrányai
Az első tudományos felfedezéssel konfliktus alakult ki a szellemi tulajdon tulajdonjogához fűződő jog és a tudomány azon alapelve között, hogy megosszák ezeket az eredményeket, és így tovább ösztönözzék a teremtés kreatív, együttműködési folyamatát. Most, hogy megérkeztünk az információs korba, annál sürgõsebben felmerül a kérdés: Hogyan kezeljük a kutatási eredményeket? Az egyik lehetséges válasz a nyitott tudomány.
A tudomány kezdeteiben a kutatásokat többnyire a természet iránt érdeklődő egyének, filozófusok vagy egyetemes géniuszok végezték. Az ókorban már élénk eszmecsere folyt, és a fórum volt a közbeszéd találkozási pontja. A középkorban különösen a kolostorok voltak az oktatás és a kutatás központjai. A latin itt honosodott meg akkoriban a tudomány nyelveként. Johannes Gutenberg nyomdájának a 15. század közepén történő feltalálásával az írásokat - beleértve a tudományos szövegeket is - először a széles nyilvánosság számára tették elérhetővé, és az információk általánosan hozzáférhetővé váltak. A 17. századi reneszánsz idején kidolgozták a tudományos módszert, amely rendszert bevezett a kutatási folyamatba (vö. Newton (1726) és Descartes (1637) ellentétes álláspontját).
A felvilágosodás kora a 18. század körül kezdődött, és ezzel az egyetemek ismét fontossá váltak. A 20. század közepétől az egyetemek fókuszpontja megváltozott: az elit oktatási rendszere helyett az egész lakosság számára, az egyetem pedig a modern társadalom kulcsintézményévé vált. Az egyetemek mellett számos más intézmény alakult ki, például műszaki főiskolák vagy felnőttképzési központok. Ezen oktatási intézmények növekedése azonban az állami forrásoktól vagy a magánfinanszírozástól is függ. Ez veszélyeztette ezeken a területeken a kutatás függetlenségét és szabadságát (Perkin, 2006).
Ennek a fenyegetésnek a hátterében, amely napjainkban is aktuális - nevezetesen, hogy a tudomány ismét hátralépést tehet, hogy a speciális tudás ismét a lakosság kis részének kizárólagos jószágává válhat - sok tudós keresi a hozzáférési módokat találjon, hogy nyissa ki - azzal a céllal nyílt tudomány kifejezve a jelmondat open Science.
Friesike és Bartling (2014) kijelenti, hogy a 17. századig nem volt megfelelő tudományos publikációs rendszer. Ez oda vezetett, hogy a kutatási eredményeket titkosított formában közölték a tudományos közösségen belül. Csak azok az emberek értették meg a hírt, akik azonos szintű tudással rendelkeztek. Mivel a kutatás mindig más kutatásokon alapul, ez természetesen az innováció legfőbb akadálya volt.
Csak a tudományos folyóiratok rendszere, amelyben kutatásokat lehetett közzétenni, garantálta a tudósok jogát elképzeléseikhez, és így képezték a modern kutatás alapkövét. Ennek - az „első tudományos forradalomnak” is nevezett - rendszer megjelenésével a kutatási eredmények publikálásának költségei jelentősen csökkentek. A teljes publikációs rendszer ezekre a cikkekre épül, amelyeket valójában nyomtatásra szánnak. Friesike és Bartling szerint az internet most olyan lehetőségeket kínál, amelyek néhány éve elképzelhetetlenek lettek volna. Ezek a különféle új módszerek, amelyeknek céljuktól és származásuktól függően olyan nevük van, mint Open Science, Open Research vagy Science 2.0, egy „második tudományos forradalmat” biztosíthatnak.
1. A nyitott tudomány sokfélesége
Ha elemzi a Google-on a „nyílt tudomány” kifejezés keresési lekérdezéseit, láthatja, hogy az iránti érdeklődés átlagosan folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben. Tehát a téma vadonatúj.
A nyílt tudomány sokféle formát ölthet, a kifejezés nincs egyértelműen meghatározva. Öt gondolatmenetet lehet azonosítani attól függően, hogy melyik területre koncentrál a legjobban. A különböző területek a nyitott tudomány alapvető technológiai felépítése, a tudás létrehozására szolgáló folyamatok hozzáférhetősége, a tudományos befolyás mérésének alternatívái, általában a tudáshoz való demokratikus hozzáférés és a közösségben végzett kutatás (Fecher & Friesike, 2014).
A Knoth és Pontika (2015) által létrehozott faszerkezet megmutatja, hogy a mező mennyire sokszínű:
1. ábra: A kifejezések hierarchikus osztályozása az Open Science alapján; Knoth és Pontika (2015)
**
**
Vicente-Saez és Martinez-Fuentes (2018) irodalomkutatással kereste a különböző adatbázisokat olyan tanulmányok után, amelyek tartalmazzák az "Open Science" kifejezést, és amelyeket angolul írtak 2006 és 2016 között. Elemezték ezt, és egyértelmű leírással álltak elő:
Az Open Science átlátható és hozzáférhető tudás, amelyet együttműködési hálózatokon keresztül osztanak meg és fejlesztenek (Vicente-Saez & Martinez-Fuentes, 2018, 428. o.)
A nyílt tudomány e sokféle formájának kettőjét felhasználva most részletesebben áttekintjük azok jellemzőit, előnyeit és hátrányait.
1.1 Nyílt hozzáférés - nyílt hozzáférés a tudáshoz
A fent említett szempontok közül néhány megtalálható a fenti leírásban. Az „elérhető tudás” kifejezés különösen szembetűnő, rámutat a nyitott tudomány egyik legfontosabb elvére, amely talán a leggyakrabban társul hozzá, nevezetesen a nyílt hozzáférés.
Azokban az időkben, amikor a folyóiratok csak nyomtatott formában voltak elérhetők, az Open Access sem praktikus, sem gazdaságilag nem volt megvalósítható. Csak az internet térhódításával nyíltak lehetőségek arra, hogy akadálymentessé tegyék a tudáshoz való hozzáférést. Ezt a fejleményt az 1990-es évek körüli tudományos folyóiratokban bekövetkezett pénzügyi válság is vezérelte. Hosszú évek óta az előfizetések költségei sokkal gyorsabban nőttek, mint amit az infláció indokolt volna. Ugyanakkor a felhalmozott tudás gyorsabban nőtt - és nő -, mint a könyvtárak költségvetése (Suber, 2007).
Mindez azt eredményezte, hogy a nyílt hozzáférésű mozgalom lendületet kapott. A nyilatkozatot a „Budapest Open Access Initiative” 2002-ben jelent mérföldkövet, amellyel a központi álláspontok a mozgás összegeztük, és amelyen keresztül Open Access szerzett tudatosság révén jól ismert képviselői (Budapest Open Access Initiative | olvassa el a Budapest Open Access Kezdeményezés, 2002).
Suber (2007) szerint általában két utat különböztetnek meg az Open Access szolgáltatásban. Egyrészt létezik „arany nyílt hozzáférés”, ahol a cikkeket nyílt hozzáférésű folyóiratokban teszik közzé, például a „Nyilvános Tudományos Könyvtárban”, a PLoS-ban. Az egyik előnye, hogy a publikációkat - akárcsak a klasszikus modellekkel rendelkező folyóiratokban - szakértői felülvizsgálattal látják el. A kiadás költségeit általában előre kell fizetni a mű beküldőjének, azaz. H. a tudós vagy a mögötte álló intézmény.
A nyílt hozzáférés másik útvonala a „zöld nyílt hozzáférés” lenne. A cikkeket korlátozott hozzáférésű folyóiratokban teszik közzé, ugyanakkor az úgynevezett "Open Access tárházakban" is tárolják őket. Ezeket az archívumokat területenként vagy az őket fenntartó egyetem szerint rendezhetik. Jól ismert példa lenne az „arXiv”, ahol a fizika területéről származó nyomtatványokat publikálnak.
A nyílt hozzáférés számos előnyt jelent az összes érintett fél számára. A szerzők nagyobb közönséggel rendelkeznek, munkájuk nagyobb hatással bír. Az olvasók akadálymentes hozzáférést kapnak. Különösen a tanárok és a hallgatók férhetnek hozzá az ismeretekhez, tekintet nélkül anyagi vagy társadalmi helyzetükre. Ez pedig megkönnyíti számukra az új ismeretek létrehozását. A folyóiratok, de az egyetemek is nagyobb figyelmet és súlyt kapnak, ha nyílt hozzáférési utat választanak. Végül, de nem utolsósorban az állampolgárok is profitálnak, mivel ez az egész lakosságnak betekintést enged abba a kutatásba, amelyet adófinanszírozásával közvetve finanszíroz. Mivel az Open Access hajtja az innovatív kutatási folyamatot, emelhető az általános életszínvonal (Suber, 2007).
Nem szabad lebecsülni azt a szerepet, amelyet a tudományos munkához való nyílt hozzáférés játszik a globális társadalmi igazságosság szempontjából. A jelenleg a fejlődő országokat érintő számos kihívás (pl. Szegénység, nem megfelelő higiénia, éhség vagy írástudatlanság) kezeléséhez oktatásra és a tudomány fejlődésére van szükség - nem kevés szakértő, hanem az általános lakosság számára. Mindenki számára az oktatáshoz való emberi jog garantálása érdekében ügyelni kell arra, hogy a tudományos forrásokhoz való hozzáférés a lehető leggátlástalanabb legyen. Ezenkívül a kutatási eredmények előállítása nagyon egyenetlenül oszlik meg az egész világon. A leggyakrabban idézett publikációk több mint 80% -a csak nyolc nemzetből származik (Chan et al., 2005). Ennek fordítottja: a fejlődő országokban hatalmas, még kiaknázatlan kutatási lehetőségek rejlenek.
1.2 Citizen Science - bárki végezhet kutatást
Egy másik fontos pont megnyitását tudomány az együttműködés számos tudós a különböző tudományágak és a világ egy probléma. Különösen fontos, különösen a közelmúltban, az együttműködés a tudományosan képzett tudósok és érdekelt laikusok. Ezt összefoglaljuk a Citizen Science sokoldalú kifejezés alatt, amelyet a "Zöld Könyv Citizen Science" szerint Németország esetében a következőképpen határoztak meg:
Ennek a polgártudománynak már nagy hagyományai vannak. Különösen az ökológia és a környezetkutatás területén a polgári tudomány gyökerei a modern tudomány kezdeteibe nyúlnak vissza. A nagy előny azonban manapság az, hogy a nagyközönség - potenciálisan bárki, akinek elegendő érdeklődése van - részt vehet ilyen projektekben. Ezt innovatív eszközök tették lehetővé, amelyek sokkal megkönnyítik az információcserét. Itt mindenekelőtt az internetet kell megemlíteni, de a mobil hardverek (például az okostelefonok nagy teljesítményű és sokoldalú számítógépek) és a könnyen használható szoftverek is nagy szerepet játszanak itt. Egyes tudományos projektek nem valósulhatnak meg az állampolgári tudósok által nyújtott hatalmas mennyiségű ingyenes munka nélkül (Silvertown, 2009).
Ez jól illusztrálható a „Earthwatch” projekt példájával. Az "Earthwatch Institute" civil szervezet az esőerdők természetvédelmét kutatja. Az ehhez kapcsolódó terepi kutatáshoz azonban nagyszámú önkéntesre van szükség. A Citizen Science lehetővé tette a kutatók számára, hogy 3200 önkéntes 2300 órás képzése révén mintegy 13 000 óra munkateljesítményt nyerjenek az érintett emberek számára, ami a befektetett idő több mint ötszörösének felel meg (Brightsmith et al., 2008).
Ezen kívül van még néhány előnye. Általában friss levegőt fúj néhány elavult tudományos struktúrába. Bármennyire különböznek az egyes polgároktól, ugyanúgy különböznek a problémákkal kapcsolatos nézeteik és perspektíváik, és ezáltal megközelítéseik és stratégiáik is. Serkenti a beszélgetéseket is, amikor a résztvevők az élet különböző területeiről érkeznek. Maguk a „polgárok” is részesülnek a részvételből, egyrészt a közvetlen igénybevétel révén, amely kielégíti a belső igényeket. Másrészt az is, hogy a polgárok ily módon érintik a döntéshozók számára őket érintő sajátos problémáikat, pl. B. a politikától, pályázhat (Bonn et al., 2017). A politikának, a tudománynak és a társadalomnak nem szabad különálló, különálló területeknek lennie, hanem, ahogyan közös problémákkal szembesülnek, együtt kell működniük a problémák megoldásában is.
2. Megnyitó kihívásokkal
A tudomány megnyílása azt is jelenti, hogy néhány kialakult rendszert és jól bevált magatartást adaptálni, sőt esetleg cserélni kell. Egy ilyen változás természetesen néhány kihívást is magával hoz. Ellenállást kell várni a klasszikus publikációs rendszerrel rendelkező folyóiratoktól, amelyek üzleti modellje előfizetésen alapul, és amelyek létét ezért az Open Access veszélyezteti. Gyakran félnek attól is, hogy konfliktusok léphetnek fel a szerzői jogokkal. Suber (2007) szerint azonban itt nincs veszély, mert a tudományban megszokott szabályok érvényesek és betartásra kerülnek.
Éppen ellenkezőleg, az Open Access még hozzájárulhat a szerzők saját cikkeikhez fűződő jogainak biztosításához, mert a hagyományos rendszer szerint a szerzői jogok az adott kiadóhoz kerülnek, amikor megjelennek - egy olyan modell, amelynek kevés tudós örül. Ennek a kényes kérdésnek a megoldására néhány új szerzői jogi modellt fejlesztettek ki (Hoorn & van der Graaf, 2006).
Azt is meg kell jegyezni, hogy még a nyílt hozzáférés mellett is lehetnek akadályok, például cenzúra, nyelvi akadályok, "hozzáférhetőség" problémák vagy akár az internet-hozzáférés hiánya (Suber, 2007). Ez a tény egyértelművé teszi, hogy a nyílt hozzáférés önmagában nem képes legyőzni az összes létező akadályt, hanem csak az egyik módja a tudomány kezelésének az információs korban. Ezen a területen a "jó gyakorlatok" is kifejlesztésre kerültek, amelyek célja a nyílt hozzáférés helyes használatának lehetővé tétele (lásd például: Jó gyakorlatok az egyetemek nyílt hozzáférési politikáihoz - Harvard Open Access Project, 2020).
A polgártudomány területén is vannak kihívások. Elvileg itt ugyanazok a problémák merülhetnek fel, mint a hagyományos kutatásoknál. A tudományos adatok helyes kezelésének meredek tanulási görbéje van, a Citizen Scientists esetében pedig a képzettség hiánya miatt a megszerzett adatok minősége gyengébb lehet, mint a szakértők esetében. A véletlenszerű hiba minimális szinten tartása érdekében ezért fontos a megfelelő ellenintézkedések megtétele. Bár terjedelmét a többnyire nagyon nagy adathalmazok csökkentik, a mért értékeket mindig szakértőknek kell ellenőrizniük (Dickinson és mtsai, 2010).
Ezen véletlenszerű hiba mellett a szisztematikus hatások negatív hatással lehetnek a kutatási eredményekre is. Különösen a térbeli és időbeli mintavételi elfogultság, azaz H. hamisított mintavétel Dickinson és munkatársai szerint. (2010) problémát vet fel, ezért fontos a feladatot az adott önkénteshez igazítani, és a felosztásnál a randomizációt alkalmazni. Az adatok minőségének biztosítása érdekében további intézkedések lennének, ha csak azokat az állampolgári tudósokat veszik figyelembe, akik több mint egy éve vesznek részt, rendszeresen vesznek részt a projektekben és hibátlan eredményeket hoznak.
Útmutatók és útmutatók is vannak a Citizen Science projektekhez, amelyek támogatják őket, pl. B. az "Egyesült Királyság Környezetvédelmi Megfigyelési Keretrendszere" (lásd Pocock és mtsai (2014)). Ez az útmutató azokat a tudósokat kíséri, akik szeretnék létrehozni egy Citizen Science projektet az egyes szakaszokon keresztül. Néhány esettanulmányt is nyújt, és segít abban a kérdésben, hogy a Citizen Science a legjobb megközelítés egy adott problémához. Végül linkeket biztosít a polgárok tudományos hálózataihoz is, amelyek célja a kutatók közötti cserék megkönnyítése.
3. Nyitott a jövő felé
Az internet terjeszkedésével és az új technológiák megjelenésével az egyre inkább hálózatba kapcsolt világban élünk. Az internethez való hozzáférés és ezáltal a sokféle eszmecsere lehetősége a világ minden táján könnyebb, mint valaha, a legtöbb helyen. A közösségi hálózatok térnyerése tovább erősítette ezt a tendenciát. Voytek (2017) azzal érvel, hogy a közösségi média, a nyitott tudomány és az adattudomány egy nagy átalakulás része, nem pedig független jelenségek. Ily módon újítások jönnek létre, amelyek viszont új innovációkat táplálnak - pozitív dinamika jön létre.
Különösen az emberiség szinte egészét érintő járvány idején nyilvánvalóvá váltak az előnyomtatások nagy előnyei is, amelyek felgyorsítják az ezen a területen folytatott kutatások előrehaladását, mivel ezek a szakértői értékelés előtt megtekinthetők. Válság idején fontos, hogy a lehető legtöbb kutató naprakész legyen a legfrissebb ismeretekkel. Ezt főként az előnyomatok gyors közzététele teszi lehetővé. Míg a kevésbé jól ellenőrzött tanulmányok kezdetben láthatók a nyilvánosság számára, a nyílt diskurzus lehetővé teszi a hibák korai felismerését, és a hibákkal kapcsolatos tanulmányok korábbi visszavonását. Végül sok előnyomat később átmegy a szakértői felülvizsgálati folyamaton, és így jelentősen hozzájárul a kutatáshoz (Majumder & Mandl, 2020).
Mivel az Open Science témája nagyon aktuális, még mindig sok vita folyik a különféle előnyökről és hátrányokról. De a legnagyobb kockázat, ahogy Shaw (2017) fogalmaz, akkor lehet, ha ezeket a hatékony eszközöket nem használjuk előnyünkre.
